Ha valakit Ausztrália felfedezéséről kérdezünk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy James Cook kapitány neve fog felmerülni. Azonban érdemes tudni, hogy a XV.sz-ban a kínai Cseng-Ho admirális több felfedező utat tett a térségben, és a XVI.sz elején elérték Ausztráliát is.
1606-ban szállt partra az első európai a kontinensen, aki a holland Willem Jansz volt és a területet  Új-Hollandiának nevezte el.
A XVII. század folyamán a hollandok feltérképezték az álltaluk Új-Hollandiának elnevezett Észak  illetve Nyugat Ausztráliát, de letelepedni nem telepedtek le a kontinensen.
1770-ben James Cook végighajózott a keleti partvonalon, és brit fenhatóság alá vonták a  területet.

Történetileg Ausztrália igen jó példája annak, hogy az ember sose tanul a hibáiból. A kontinens  európai értelmű és szemszögből definiált története már jó régen, még az európai középkorban  kezdődtek, mikor a tudorok biztosra vették, hogy van egy „Ismeretlen Déli Föld" (Terra Australis  Incognita), mert ellensúlyoznia kell az északi féltekét. A XVI. századtól tudatos keresés indult   ,mely keresés végül deklarált eredménnyel a következő évszázad elején, holland hajósok  munkájának köszönhetően, a földrész (északi csücskének) felfedezésével ért véget. Még egy  évszázad és kontinentális verseny alakult ki az új földért, melyet végül az angolok nyertek, így  vetett horgonyt 1770-ben Cook kapitány Endeavour nevű hajója a későbbi Sydney várostól nem messzi öbölben.
Természetesen, innen egyenes út vezetett a terület „hasznosításához", mely az első időkben valóban börtönszigetként funkcionált, de csakis a legelsőkben. Ugyanis elég hamar brit, majd a XIX. sz-tól európai kivándorlás vette kezdetét. Ennek magyar vonatkozásai is lettek.
Amikor aztán kitört az aranyláz, a XIX. sz. közepén, kalandorok és telepesek tömege érkezett a hatalmas országba, mely ekkor még Anglia feltétlen uralma alatt állt. Újabb magyar vonatkozású adat, hogy az 1870-es években lezajlott mezőgazdasási világválság előtt/után az ausztrál gyapjú és gabona a magyar exportnak hatalmas konkurense volt a világpiacon, mert nagy mennyiségben, jó minőségű és olcsó volt.
1901-ben létrejött a mai napig fennálló Ausztrál Államszövetség. Mikor aztán a század első harmadában az „Anyaországi kapcsolatok" gyengültek Ausztrália hatalmas léptekkel indul el azon az úton, mely oda vezetett, amivé a mai napig is megmaradt : kicsit európai, kicsit amerikai, kicsit ázsiai, de mindenképp összességében ausztrál.

Katonai szempontból története szintúgy érdekes (ld. Canberra, War Memorial - Hadtörténeti Múzeum).   Anglia oldalán már az első időktől fogva hadban állt, például a búr háborúban. Az első világháborúban   több lényeges fronton, csatában részt vettek az európai hadszíntéren. A második világháborúban a   regionális hatalomra törő Japánnal szemben vívták. De ( békefenntartóként) részt vettek  Koreában, Vietnámban stb. (Mindezekről bővebben a fent említett intézményben!).

A fehér ember története Ausztráliában mindössze kétszáz éves.
Az európai iskolákban éppúgy, mint az ausztrálokban szinte csak ezt az időszakot tekintik említésre méltónak.
Az ausztrál bennszülöttek (aborogin) kultúrája több mint 40 ezer éves, de más források szerint a sziklarajzaik már közel 175 ezer évesek. Az első emberek a kutatások szerint Délkelet-Ázsiából, Indonéziából érkeztek a földrészre. Vadászó-halászó és gyűjtögető életmódot folytattak. Az őslakosságot kezdetben több mint 70 különálló népcsoport tette ki, akik több mint 600 különböző nyelvjárást beszéltek. Ma ezek közül körülbelül 200-at beszélnek.
Az ausztrál őslakosok sorsa az angolok partraszállásával pecsételődött meg: az angolok elüldözték a bennszülötteket ősi földjeikről, Ausztrália mezőgazdasága és ásványkincsei az angliai ipari forradalmat szolgálták.
1901. január 1-jén a brit fennhatóság alá tartozó ausztrál kolóniák egyesülésével létrejött az ausztrál nemzet, habár az erős kulturális és törvényi kapcsolat megmaradt Angliával. Az őslakosok és a betelepülők között azonban semmiféle olyan szerződés megkötésére nem került sor, amely a bennszülöttek ősi területeire vonatkozó jogokat elismerte volna.
A telepesek által behurcolt európai betegségek és a kegyetlen népirtás következtében az őslakosság 1 millióra becsült lélekszáma közel 30 év alatt 30 ezerre csökkent. A bennszülöttek szegénysége fokozódott, és sem jogilag, sem politikailag nem voltak egyenjogúak a fehérekkel. A kormányzat az 1950-es években nyíltan a bennszülött identitás csökkentésére törekedett, s csak az 1967-ben született nemzeti referendum óta részesül a bennszülött lakosság a fehérekkel egyenlő elbírálásban a népszámlálásokon. Számos olyan törvényt is hatályon kívül helyeztek, amelyek hátrányos megkülönböztetést jelentettek számukra, állami juttatásokban részesülhettek és a szavazati jogot is megkapták. Ennek ellenére életkörülményeik mit sem javultak, várható élettartamuk húsz évvel rövidebb, mint a fehéreké, tanulási és munkavállalási lehetőségeik korlátozottak.
Jelentős előrelépést jelentett az őslakosság számára az 1976. évi földtörvény, amelynek köszönhetően bizonyos területek az őslakosok kezére kerültek. A bennszülöttek által lakott területeken elhelyezkedő nemzeti parkokat az ausztrál állam az őslakosokkal közösen vezeti. Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkot, illetve a Kakadu Nemzeti Park egy részét az ausztrál kormány az őslakos földtulajdonosoknak adományozta, s a nemzeti parkokat a felügyeleti szervekkel együttműködve az őslakos többségű vezetőség irányítja.
A nyolcvanas években felerősödtek hagyományőrzési törekvések, a bennszülöttek egyre határozottabban követelték, hogy ápolhassák kultúrájukat, s használhassák nyelvüket. Ma már van aborigin újság, tévé, rádió, táncszínház, múzeum, jogsegélyszolgálat és honlap is.