Ausztrália stabil, demokratikus társadalom. Jól képzett munkaerővel, szilárd és versenyképes gazdasággal rendelkezik. Területét tekintve a világ hatodik legnagyobb országa; 20 milliós lakosságával a föld egyetlen, egész kontinenst elfoglaló országa. Multikulturális társadalma a bennszülött lakosságból (aborigines), valamint a világ mintegy 200 országából ideérkezett bevándorlókból és azok leszármazottaiból áll.

Ausztrália elmúlt esztendőkben elért gazdasági teljesítménye az egyik legkiemelkedőbb az egész világon: magas a gazdaság növekedési rátája, alacsony az infláció, és alacsonyak a kamatok. Az ausztrál gazdaság dinamikusabb, mint valaha. A kormányzati szektor hatékony, a munkaerőpiac rugalmas, az üzleti szféra rendkívül versenyképes.

Ausztráliának gazdag természeti adottságai vannak. Az országot a XIX. század óta magas életszínvonal jellemzi, és jelentősek a beruházásai a társadalmi infrastruktúrába, beleértve az oktatást, a képzést, az egészségügyet és a közlekedést.

A mintegy 10 millió főre tehető ausztrál munkaerő magasan képzett. Mind a vezető beosztású menedzserek, mind a szakalkalmazottak jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek. Az ország munkaerejének majdnem fele egyetemi diplomával, szakképzettséggel, szakmunkásvégzettséggel rendelkezik.

Globalizált világunkban a munkavállalók idegennyelv-tudása nagy előnyt jelent. Noha Ausztrália az angol nyelvű országok egyike, több mint 4.1 millió ausztrál beszél még az angol mellett másik nyelvet is. Az ausztrálok rendelkeznek az ázsiai nyelvek ismeretének legszélesebb skálájával a régióban. Jól ismerik azonban a nyugati üzleti kultúrát is; így az ausztrál munkaerő képes megállni a helyét mind az ázsiai, mind a nyugati üzleti világban.

Az ausztrálok nyelvi és egyéb képességei, amelyek az ország igen változatos és kulturálisan sokszínű társadalmának következtében alakultak ki, vonzzák a külföldi cégeket Ausztráliába. A bevándorlók figyelemreméltó hatást gyakoroltak az ausztrál társadalom minden aspektusára. A II. világháborút követő ötven esztendőben egy tervezett bevándorlási program keretében a világ mintegy 200 országából közel 6 millió ember érkezett Ausztráliába, beleértve a több mint 600 ezer menekültet is. A lakosság száma 7 millióról napjainkra már több mint 20 millióra növekedett.

Erős gazdaság

Ausztrália a régió egyik legstabilabb gazdasági, politikai és társadalmi környezetével büszkélkedhet. Ennek következtében az elmúlt években jelentősen emelkedett az Ausztráliába irányuló külföldi befektetési kedv. Az exportalap diverzifikálásának eredményeképpen ma az ország exportját nemcsak a közszükségleti cikkek kivitele jellemzi, hanem minőségi feldolgozóipara és szolgáltatási szektora is bekerült az exportáló ágazatok körébe.

Ausztrália a világ egyik legnyitottabb és leginnovatívabb gazdasága. Az ausztrál kormány eltökélt szándéka, hogy ezt a jövőben is fenntartsa. Alacsony infláció, alacsony kamatlábak és erőteljes termelékenység kísérte az elmúlt évek erőteljes gazdasági növekedését.

Az ausztrál gazdaság igen jól teljesített 2002–2003-ban. Az egyre nehezebben teljesíthető globális feltételek ellenére is az ország gazdasága az egyik legerősebb volt a fejlett világban. Növekedési üteme elérte a 2.7 százalékot, s a jövőre vonatkozó kilátások is pozitívak.

Noha a közszükségleti cikkek kereskedelme változatlanul meghatározó, új szolgáltatások, igényes feldolgozóipari piacok jelentek meg. 2002-ben Ausztrália termék- és szolgáltatási kivitelének volumene elérte a 151 milliárd ausztrál dollárt (AUD), ezen belül is a szolgáltatások értéke 31 milliárd AUD volt, a teljes összeg 21 százaléka. Az ausztrál export legjelentősebb piacai Japán (22.1 milliárd AUD), az Egyesült Államok (11.5 milliárd AUD) és a Koreai Köztársaság (10 milliárd AUD).

Ausztrália gazdasági ereje nemcsak a hagyományos közszükségleti cikkeknek köszönhető. A világ legfejlettebb országait tömörítő szervezet – az OECD – egyik közelmúltban elkészült tanulmánya szerint Ausztrália a hat leggyorsabban növekvő, sikeres új gazdaság kereskedői között van, ami azt jelenti, hogy Ausztrália erős az ICT- (informatikai és kommunikációs technológia) infrastruktúra, az innovációs rendszerek, az üzleti környezet és az emberi erőforrás fejlesztés területén is.

Az OECD-országok között Ausztrália a harmadik, amely a GDP-jéhez viszonyítva a legtöbbet ruház be az informatikai és kommunikációs technológiába. Az Ausztrál Központi Jegybank (Reserve Bank of Australia) kimuttatta, hogy közvetlen kapcsolat van a jelentős ICT-beruházások és az ország erőteljes produktivitásának növekedése között. Az előrejelzések szerint az elektronikus kereskedelem bevezetése további 2.7 százalékos GDP-növekedést eredményez az ausztrál gazdaságban az elkövetkező tíz esztendőben.

A sokszínű ausztrál társadalom

Ausztrália toleráns, befogadó ország. Társadalmát a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező emberek alakították. Történelme során bevándorlók érkeztek Ausztráliába Vietnámból, Kínából, Görögországból és az Egyesült Királyságból – s ez csak négy a bevándorlás szempontjából legfontosabb tíz ország közül. Az ausztrál nemzeti identitásnak meghatározó eleme a kulturális sokféleség. Ennek a sokféleségnek az egyik példája lehet az iszlám vallás terjedése az országban; napjainkban a muszlimok egyre fontosabb helyet foglalnak el az ország sokszínű, modern társadalmában. A legutóbbi, 2001-es népszámlási adatok szerint 281576 muszlim vallású ausztrál él az országban.

Ausztrália elfogadja és tiszteletben tartja minden ausztrál azon jogát, hogy kifejezésre juttassa és megossza másokkal saját kulturális örökségét – Ausztrália demokratikus alapjainak és az angol nyelvnek mint nemzeti nyelvnek a tiszteletben tartása mellett.

Élénk kulturális és művészeti élet

A kortárs ausztrál művészet legalább annyira egyedülálló és sokszínű, mint maga a kontinens; tükrözi az ősi ausztrál tájat, természetet, amely otthona a világ legrégebbi, megszakítás nélküli kulturális örökségének, és ugyanakkor sajátos ötvözetét adja a legváltozatosabb bevándorlói kultúráknak.

Ausztrália sokféle kihívás elé állítja az alkotói fantázia területén mind a bennszülött, mind a nem bennszülött művészeit, akik sokféle módon reagálnak ezekre a kihívásokra. A művészek új kifejezési eszközökkel gazdagítják az ország kulturális életét, amivel nemzetközi hírnevet és elismerést szereznek az ország kultúrájának és művészetének.

Az ausztrál művészetnek és az ausztrál művészeknek sok mondanivalójuk van, s azt sokféle módon fogalmazzák meg. Ausztrália földrajzi elszigeteltsége, gazdag helyi művészeti hagyományai és a sokféle kulturális hatás új művészeti ágak egész sorát teremtette meg, melyet az ausztrálok készek megosztani a világgal.

Kísérletező újítási törekvések és minőség jellemzi az ausztrál filmművészetet. Olyan filmalkotások születnek rendre, amelyeknek megvan a maguk ausztrál „íze”, de egyszersmind globális jelentősége, vonzása is. A külföldi filmproducerek szívesen forgatnak Ausztráliában az ország egyedülálló és igen változatos természeti szépsége miatt. Színpadok, (hang)stúdiók és az utómunkálatokra alkalmas egyéb létesítmények tucatjai, valamint rugalmas és profi stáb, nemzetközileg elismert színészek állnak rendelkezésre.

Az oktatási eredmények Ausztrália egyik büszkesége

Ausztráliának kiváló oktatási rendszere van. Magas a beiratkozási arány és a középiskolát elvégzők száma is. A legutóbbi, 2001-ben készült népszámlálási adatok
szerint a középiskola utolsó, 12. évfolyamát az összes diák 73.4 százaléka végezte el sikeresen, a 10–12. évfolyamig eljutók aránya pedig 75.4 százalék. Az ausztrál kormányzat minden szinten rendszeresen felülvizsgálja a oktatást, képzést, hogy gyorsan tudjon reagálni a gazdasági, társadalmi változásokból adódó kérdésekre. Sok esetben kerülnek a nemzetközi figyelem középpontjába az ausztrál oktatási modellek. Oktatási programok fejlesztése területén számos országgal van együttműködési megállapodása Ausztráliának.

A tudomány és a technológia fejlesztése iránti elkötelezettség

Ausztrália elkötelezett a tekintetben is, hogy olyan innovációs kultúrát teremtsen meg, amely a lehető leghatékonyabban tudja kihasználni a hazai és a nemzetközi információs hálózatokat, amely a kutatás minden területén bátorítja a kreativitást, elősegíti az egyetemi kutatók és az ipar közötti kutatási együttműködéseket, és amely közvetíti a kutatások legújabb eredményeit a szélesebb társadalmi rétegek felé.

A tudományos technológiai innováció motorja a gazdasági növekedésnek. Ausztrália mind helyzetét, mind erőforrásait tekintve jól áll a nemzetközi innovációs versenyben. Ausztráliát élénk és versenyképes gazdasági környezet jellemzi, magas a termelékenység és a gazdaság növekedési rátája, ami ösztönzőleg hat az innovációs késztetésekre.

Nemzetközileg is elismertek az ausztrál újítások: az orvostudományban elért áttörő sikerek, így például a bionikus hallókészülék, a forradalminak számító influenzakezelések, a világ első nanogépei, a kontakt nélküli „okoskártyák” és a belsőégésű motorok egy új koncepciója, az „orbital engines”.

Ausztrália fejlett, világszínvonalú ICT-piaccal rendelkezik. A 2001 júniusát megelőző két esztendő folyamán a növekedés 26 százalék volt (75 millárd ausztrál dollárt kitevő értékben). Az ausztrál kis- és közepes vállalatok több mint 50 százaléka B2B (közvetlen, vállalkozások közötti) elektronikus kereskedelmet folytat az interneten. A lakosság mintegy harmada használja az internetes banki szolgáltatásokat. Az ázsiai–csendes óceániai régióban Ausztrália a negyedik helyen áll a mobiltelefon-használók számát tekintve. Az elektronikus államigazgatás (e-kormányzás) elterjedt az országban, s az ausztrálok egyharmada élt már az online közszolgátatások lehetőségével.

Az ausztrál gazdaság a legfejlett ipari országok egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága. Az IMD 2003-ban kiadott Világ versenyképességi évkönyve az ausztrál gazdaságot a világ legalkalmazkodóbb gazdaságának minősítette. Az OECD előrejelzései szerint 2004–2005-ben Ausztrália gazdasági növekedése lekörözi az iparilag fejlett világ legtöbb gazdaságának növekedési ütemét. Az évkönyv megállapítása szerint a mintegy 5.9 milliárd US dollár értékű kutatási és fejlesztési (K&F) beruházásaival Ausztrália a világranglista 11. helyén áll. A kormányzati szervek K&F beruházásainak GDP-hez viszonyított arányát tekintve Ausztrália az OECD-országok között is a legelőkelőbb helyen van; megelőzi például az Amerikai Egyesült Államokat is. A kutatásra és fejlesztésre költött pénzeszközök az 1998–1999-es 8936 millió ausztrál dollárhoz képes 15 százalékkal nőttek, azaz 10251 millió ausztrál dollárra emelkedtek a 2000–2001-es időszakban.

Kiváló turista úti cél

Ausztráliát a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontjává teszik csodálatos természeti adottságai, multikulturális közösségei, konyhája, borai, a vendégszerető emberek, a kedvező időjárás, valamint az ausztrál életstílus. Az említett kvalitások miatt Ausztrália az egyik legvonzóbb ország azok számára is, akik itt akarnak hosszútávon élni és/vagy üzleti tevékenységet folytatni.

A turizmus Ausztrália legnagyobb és leggyorsabban növekvő iparága. A rövid látogatásra érkező látogatók száma – az 1992–1993-as 2.8 millióról – közel 5 millióra ugrott a 2002–2003-as időszakban. Az országba beutazó turistákból a gazdaság 2002–2003-ban körülbelül 16 milliárd ausztrál dollárt profitált. Ausztrália teljes exportbevételének mintegy 10.8 százaléka származik a beutazó turizmusból, ez több mint az éves vasérc- és aluminiumexportból származó együttes bevétel.

Egyedülálló, lenyűgöző természeti szépség

Ausztrália egyedülálló természeti szépségét nagyban köszönheti a sok, csak Ausztráliában őshonos növénynek, állatnak, madárnak, amelyek sehol másutt a világon nem találhatók meg. Az ország mindent megtesz annak érdekében, hogy megőrizze természeti örökségét, melyet törvények sora véd. A kontinens óriási kiterjedése ellenére is a lakosság nagy része a tengerparti sávban, nagyvárosokban él. Az ország lakosságának mintegy 75 százaléka városlakó.

Ausztrália a világ leszárazabb lakott földrésze. A kontinens belsejében esik a világon a legkevesebb eső, s a terület háromnegyede sivatagos-félsivatagos terület, mely a kontinens belsejében található nagy kiterjedésű sivatagoktól egészen a nyugati partvidékig húzódik. Az itteni talaj igen terméketlen, lényegesen terméketlenebb, mint a világ más hasonló szárazságú sivatagos területei. Ez arra ösztönözte Ausztráliát, hogy megvizsgálja, milyen módon tudja a leghatékonyabban menedzselni ezeket az egymástól igen eltérő régiókat úgy, hogy ezzel együtt megfeleljen az agrárium, a gazdaság és a természetvédelem egymással versenyző követelményeinek.

Az ausztrál pénz

Ausztrália a világon elsőként bocsátott ki műanyagból készült (polimer) bankjegyeket. Ezek jóval nehezebben hamisíthatók, s négyszer olyan tartósak, mint a hagyományos, papír alapú bankjegyek. Tisztábbak is mint a papír, és újrahasznosítható az alapanyaga.

A korszakalkotó technológia, amellyel ezek a bankjegyek készülnek, óriási lehetőséget adott a művészeknek, hogy olyan bankjegyeket tervezzenek, amelyek méltó módon jelenítik meg Ausztrália történelmét és természeti szépségét. Az ausztrál fémpénzek 5, 10,20, 50 centesek, de fémből készült az egy- és kétdolláros is. A bankjegyek 5, 10, 20, 50, és 100 dolláros címletekben vannak közforgalomban.

Az ausztrál pénz története

Amikor 1788-ban megérkeztek az első telepesek, sokféle pénz volt forgalomban az ausztrál kolóniákon. Így aztán a kezdeti, nehéz időkben elengedhetetlen volt a barterkereskedelem; közvetlen árucsere folyt, és a pénzügyi tranzakciók helyett az emberek gyakran áruval fizettek, például rummal. Az első hivatalos ausztrál bankjegyek elődei az ún. Police Fund Notes (rendőrségi pénzalap jegyek) voltak, melyeket 1816-ban a Bank of New South Wales (az Új-Dél-Walesi Jegybank) bocsátott ki.

Az államszövetség 1901-es létrejöttét követően – amely évszám egyébként Ausztrália független nemzetté válásának dátuma is – az ausztrál pénz a szövetségi kormány hatáskörébe került. 1910-ben elfogadták az ausztrál bankjegytörvényt, és 1913-ban kibocsátották az első bankjegysorozatot. Ez még a régi brit pénzügyi rendszert követte, amelyben 12 penny volt egy shilling, és 20 shilling tett ki egy fontot.

1963-ban Ausztrália azzal állt elő, hogy áttérnének a hagyományos brit rendszerről a tízes pénzrendszerre. Több mint 1000 javaslat érkezett, hogy mi legyen az új pénznem neve. Az akkori miniszterelnök, Sir Robert Menzies, a royal mellett érvelt, végül azonban a dollár lett a befutó. 1966. február 14-én bevezették Ausztráliában a tízes pénzrendszert: egy ausztrál dollár 100 cent.

Az ausztrál százdollároson a világhírű szoprán, Nellie Melba (1861–1931) látható, illetve a neves és elismert katonaember, tábornok, mérnök, a korabeli ausztrál államigazgatás meghatározó személyisége, Sir John Monash (1865–1931), az ötvendolláros bankjegyen David Unaipon (1872–1967) bennszülött író és feltaláló, valamint Edith Cowan (1861–1932) Ausztrália első női parlamenti képviselője. A húszdollároson John Flynn tiszteletest (1880–1951), a világ első Repülő Orvosi Szolgálatának (Royal Flying Doctor Service) megalapítóját láthatjuk és Mary Reibeyt (1777–1855), aki elítéltként tette lábát ausztrál földre 1792-ben, de aztán mint sikeres hajómágnás és filantróp vált ismertté. A tízdollárost A. B. (Banjo) Patersonnak (1864–1941), a „bozótballadák” költőjének arcképe díszíti, valamint a szintén költő, Mary Gilmore (1865–1962) portréja. Ezen a bankjegyen egyébként mikronyomású versrészletek is olvashatók a két költő műveiből. Az ötdollároson őfelsége II. Erzsébet királynő látható, valamint a Canberrában, a szövetségi fővárosban található szövetségi parlament épülete. (lásd jobbra)

Nem sokkal az új pénznemre való áttérés után elkezdték azonban hamisítani a tízdollárosokat. Ez arra ösztönözte az Ausztrál Központi Jegybankot, hogy új, biztonságosabb technológiát dolgozzon ki, ami meg is történt a Nemzetközösség Tudományos és Ipari Kutatóintézetével karöltve.

Siker koronázta a forradalmi, polimer bankjegyek megjelenését. Az első tízdolláros emlékbankjegyet 1988-ban, Ausztrália megalapításának 200. évfordulója alkalmából bocsátották ki. A bankjegy a déli kontinens benépesítésének témáját jeleníti meg: a pénz egyik oldalán egy fiatal ausztrál bennszülött látható teljes ünnepi díszben, mely a testfestők munkáját dicséri, de a bennszülött ausztrál kultúra más elemeit is megtalálhatjuk. A bankjegy másik oldalán az „Első Flotta” hajója, a „Supply” látható, háttérben a Sydney-öböl, valamint egy embercsoport, amely Ausztrália nemzetté válásának elmúlt 200 éves folyamata során betelepedet legkülönbözőbb hátterű kultúrákat illusztrálja.

Az ausztrál bankjegyeket az Ausztrál Bankjegynyomda nyomja, amely az Ausztrál Központi Jegybank egyik részlege. A nyomda azonban nemcsak saját, nemzeti felhasználásra nyom pénzt, hanem olyan külföldi országok részére is, mint például Banglades, Brunei, Chile, Indonézia, Kuvait, Malajzia, Mexikó, Nepál, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Románia, Nyugat-Szamoa, Singapore, Salamon-szigetek, Sri Lanka és Thaiföld. Több más ország is nagy érdeklődést mutat az új technológia iránt. Az Ausztrál Bankjegynyomda a gyűjtőkről sem feledkezik meg, az innovatív numizmatikai üzletben is érdekelt: rendszeresen bocsát ki új (emlék)bankjegyeket, valamint a közforgalomban meg nem jelenő bankjegyeket. A Királyi Ausztrál Pénzverde nemzetközi hírnévre tett szert a gyűjtőknek szánt pénzérmék, valamint a korlátozott terjesztésű emlékérmék minősége tekintetében. 1997-ben az egydolláros Waltzing Matilda a „Legjobb Kereskedelmi Érme” díját kapta meg.

Az egydolláros papírpénzt 1984-ben fémpénz váltotta fel, melyet gyakran emlékéremként is használnak. A szabvány egydollároson öt kenguru látható. A kétdolláros érmét 1988-ban vezették be: egy bennszülött törzsi vezetőt ábrázol a háttérben a Dél Keresztje és a jellegzetes ausztrál fűfa.

Az 5, 10, 20, 50 centes pénzérmék réz- és nikkelötvözetből készülnek (75 százalék réz, 25 százalék nikkel), az egy- és kétdolláros érmék alumínium-bronz-nikkel ötvözetből készülnek (92 százalék réz, 6 százalék aluminium, 2 százalék nikkel) az érmék élei recézettek, hogy ezzel is segítsék a gyengénlátókat.

Az ötcentes érmén az echidna, a hegyestüskéjű, ausztráliai hangyászsün van. Az echidna a világon még megtalálható, tojással szaporodó két emlős egyike. A tízcentes egy táncoló hím lantfarkú madarat ábrázol. (Ez a madár kiváló hangutánzó képességéről híres, Ausztrália keleti partja mentén népesíti be a sűrű, mocsaras esőerdőket.) A húszcentesen a világ másik tojással szaporodó emlőse, a kacsacsőrű emlős látható: úszóhártyás lába van, és csőre a kacsáéhoz hasonló. Ezzel vadászik, halászik a folyók és patakok mélyebb rétegeiben. Az ötvencentes érmén az ausztrál nemzeti címert látjuk: egy kenguru és egy emu által tartott központi címerpajzson a hat állam jelképe, háttérben a jellegzetes, szárazságtűrő ausztrál fűféle, a Mitchell grass. (lásd a Facts Sheet Ausztrália címeréről szóló részét.)

Az ausztrál borok

Értékük és kiváló minőségük miatt az ausztrál borok elismertek szerte a világon, sok fontos nemzetközi díjat megkaptak már, és igen sikeresen versenyeznek a lényegesen nagyobb múltra visszatekintő borkultúrák boraival is. Az innovatív ausztrál bortermelők szakértelmük miatt külföldön is keresettek.

Ausztrália sokféle kedvelt borfajta hazája: megtalálható itt a testes vörösboroktól a zamatos, gyümülcsös fehéreken át a desszert- és a habzóborokig vagy a borpárlatokig sokféle bor. A díjnyertes, ausztrál palackozású borok nem hiányoznak a világ elegáns éttermeinek borkínálatából sem. A népszerű, egyféle szőlőből készült borok mellett a házasított borféleségek is megtalálhatók a szupermarketek és borszaküzletek polcain a világ mintegy 80 országában.

A bortememelők világranglistáján 2003-ban Ausztrália a hetedik helyen állt 1085 millió liter bor kitermelésével.

Az ausztrál borvilág

Ausztrália mind a hat államában és a két területen is folyik szőlőtermelés és borkészítés. A meghatározó jelentőségű borvidékek azonban a kontinens délkeleti részén találhatók, elsősorban Dél-Ausztráliában, Új-Dél-Walesben és Viktória államban.

A régebbi alapítású, zömében a Barossa-völgy (Dél-Ausztrália), a Sydneytől északra lévő Hunter folyó vidéke (Új-Dél-Wales) és Viktória állam borászatai jelentős szerepet játszottak az iparág fejlődésében, és változatlanul fontosak a finom borok előállítása terén. Ma már több mint hatvan borvidék van Ausztráliában, amelyek lefedik az ország klimatikus és talajtani sokféleségét. A leghíresebbek között van például a Mudgee, a Murrumbidgee és a Murray folyó völgye (Új-Dél-Wales); Southern Vales, Clare Valley és Riverland (Dél-Ausztrália); Rutherglen és Yarra Valley (Viktória). Nyugat-Ausztrália, Tasmania és Queensland kisebb mértékű boriparral rendelkezik, de az utóbbi időben itt is jelentősen növekszik a termelés volumene, a minőség és az elismertség. Az ausztrál főváros, Canberra és környéke a hűvösebb klimájáról ismert; itt ennek a klímának megfelelő borfajtákat termelnek.

Az ausztrál borok hírneve elsősorban a sokféle szőlőnek köszönhető. 2003–2004-ben a Shiraz volt a leginkább termelt fajta, ezt követte a Chardonnay és a Cabernet Sauvignon. A Chardonnay mellett sikeres fehérbor még a Semillon, Riesling, Colombard. Jegyzettek még a vörösborok között a Shiraz és a Cabernet Sauvignon mellett a Merlot, Grenache és a Pinot Noir.

A borkultúra részét képezi az ausztrál életmódnak, szervesen kötődik az üzleti élethez és a szabadidős tevékenységhez. Az ausztrál életmódra, életvitelre oly jellemző szabadban töltött szabadidős programokhoz erősen kapcsolódik a borfogyasztás, de az ausztrál lakossság nagy részét érintő, nagyvárosi, kozmopolita életvitelhez is.

Ausztrália legjelentősebb borvidékein a kulturális élet elképzelhetetlen borfesztiválok nélkül. Ezek az események évről évre rengeteg hazai és külföldi turistát, látogatót vonzanak.

Az ausztrál borok története

Az első szőlők még az első európai telepesekkel együtt érkeztek 1788-ban a déli kontinensre, s az első borokat az akkor még csak szárnyait bontogató Sydney környékén, a tengerparti övezetben termelték. Az első iparszerű szőlőtermelés John Macarthur nevéhez fűződik.

1822-ben Gregory Blaxland 136 liter bort szállított Londonba, ahol a Royal Society of Arts elődje ezüstéremmel díjazta. Öt évvel később már egy nagyobb kontingens Blaxland-bor érkezett Londonba, s arany Ceres-díjat kapott.

Az európai betelepedők terjeszkedésével együtt terjedt a szőlő is az ausztrál kontinensen, és a XX. század fordulójára Ausztrália már mintegy négy és fél millió liter főképp testes, száraz vörösbort exportált az Egyesült Királyságba.

A II. világháborút követően látványos emelkedést mutatott az Európából Ausztráliába bevándorlók száma, akik magukkal hozták szülőhazájukból a borkultúrát is. Ez újabb lökést adott az ausztrál borászati iparág fejlődésének.

A borexport igazán látványos megugrása azonban az 1996–2004 közötti időszakra tehető, miután erőteljesen megnövekedett az ausztrál borok nemzetközi elismertsége. Jelentős külföldi bortermelők ruháztak be ausztrál pincészetekbe, s ausztrál cégek is jelentős befolyásra tettek szert külföldi (pl. francia és chilei) borászatokban.

Borgazdálkodás

2003–2004-ben az ausztrál borok értékesítésének volumene 999 millió liter volt, ebből 414 milliót litert belföldön adtak el, 584 millió litert pedig exportáltak; Ausztrália borkivitelének értéke két és fél millárd ausztrál dollár volt, mely az előző évihez képest 12.7 százalékos növekedés mutatott. Az ausztrál borok fő piaca az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Új-Zéland, Kanada és Németország. A legjelentősebb partner 2003–2004-ben az Egyesült Királyság volt, mely 836 millió ausztrál dollár értékben 221 millió liter bort vásárolt Ausztráliától. Az Amerikai Egyesült Államok szorosan a nyomában a második helyen áll – 166 millió literrel 838 millió dollár értékben. A borászat az ausztrál gazdaság jelentős ágazata. Egy 2001-ben készült felmérés szerint az ágazat (a szőlőtermesztés és a bortermelés együttesen) közvetlenül mintegy 30 ezer embert foglalkoztat. A közvetett foglalkoztatás számaránya azonban magasabb, ha a kis- és a nagybani kereskedelemet és a vendéglátást is figyelembe vesszük.

A növekvő turizmus újabb dimenziókkal járul hozzá a borászat jelentőségéhez. A külföldi és belföldi „borturisták” jelentősen járulnak hozzá az exportbevételek növeléséhez, s ezzel egyidejűleg emelik a foglalkoztatási mutatókat és az adóbevételeket.

2003–2004-ben mintegy 1.92 millió tonna szőlőt dolgoztak fel, melyből 1424 millió liter bort készítettek. 2004-ben 151000 hektárnyi területen szüreteltek borszőlőt, amely még kiegészül további 13500 hektárnyi, még nem termő területtel. 1996–1997 óta a termőterület nagysága megduplázódott.

2003-2004-ben az ausztrál borok mintegy 44 százaléka otthon kelt el; a helyi borfogyasztás 87 százaléka asztali bor, 8 százaléka habzóbor, és 5 százaléka borpárlat.

Jogi szabályzók, intézmények, kutatás és fejlesztés

Ausztráliában országos borszabványok vannak hatályban, amelyeket a hat állam és a két terület kormányai felügyelnek. A szövetségi kormány a minőségbiztosításért felel. Az ausztrál szövetségi kormány egyik feladata, hogy segítse az ágazatot azáltal, hogy megfelelő kereskedelmi környezetet teremt az ágazat számára (pl. megpróbálja feloldani az országot érintő kereskedelmi korlátozásokat), valamint folyamatosan javítja a belső gazdaságirányítási környezetet. Az ágazatpolitika kérdései az Ausztrál Mezőgazdasági, Halászati és Erdészeti Minisztérium hatáskörébe tartoznak.

Az Australian Wine and Brandy Corporation segíti és ellenőrzi a szőlőtermékek, így a bor exportját is.

Az ausztrál boripari ágazat és az ausztrál közösség megbízásából a szőlészeti és borászati kutatás-fejlesztési beruházásokért a Szőlészeti és Borászati Kutató Vállalat (Grape and Wine Research and Development Corporation) felelős.

Ausztrália nem véletlenül az egyik legfejlettebb technológiával rendelkező bortermelő ország. Ez főként annak köszönhető, hogy az ágazat nagy hangsúlyt helyez a kutatás-fejlesztésre (K&F). A K&F forrásait többek között az Ausztrál Borászati Kutató Intézet (Australian Wine Research Institute), a Nemzetközösség Tudományos és Ipari Kutatások Szervezete (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organization), a Szőlészeti Kutató Központ (Cooperative Research Centre for Viticulture), az államok mezőgazdasági minisztériumai és egyetemek biztosítják. Számos ausztrál egyetem és felsőfokú oktatási intézmény indít szőlészeti és borászati kurzusokat. A borászati kutatásokat befolyásoló tényezők között megtalálhatjuk a társadalmi, környezetvédelmi megfontolásokat és a gazdasági szempontokat is.

Az ausztrál bortermelők érdekeit legfelső szinten az Ausztrál Bortermelők Szövetsége (Winemakers’ Federation of Australia) képviseli. A szövetség dolgoz ki ágazati politikákat, programokat, hogy a bortermelők növelni tudják a nettó megtérülést. A National Wine Foundation az ipar által szponzorált alapítvány, amelynek célja, hogy elősegítse a mértékletes borfogyasztást, és kutatásokat végezzen a borfogyasztás és az egészség összefüggéseinek területén.

További információ:

Ausztrál Mezőgazdasági, Halászati és Erdészeti Minisztérium (Department of Agriculture, Fisheries and Forestry) www.daff.gov.au

Australian Wine and Brandy Corporation www.awbc.com.au

Australian Grape and Wine Research and Development Corporation http://www.gwrdc.com.au

Australian Wine Research Institute http://www.awri.com.au

A mai Ausztráliáról és további témákról a www.dfat.gov.au/facts/index.html

Ausztrália és a kenguruk

A kenguru Ausztráliában és Pápua Új-Guinea egyes területein őshonos. A legtöbb faj azonban csak Ausztráliában található. Több mint hatvanféle kenguru létezik, s ezek mind szoros rokonságban vannak egymással. A különböző fajok nagyon eltérnek egymástól méretben is, testsúlyban is: vannak olyanok, amelyek alig 50 dekagrammosak, mások a 90 kilogrammot is elérik.

Minden kengurufaj a nagylábúak (macropodidae), az ún. valódi kenguruk főcsaládjába tartozik. Ezek között van az igazi kenguru, a törpe wallaby-kenguru, az óriás szürkekenguru, a pademelon (a törpe wallaby-kenguru egyik fajtája), a fakúszó kenguru és az erdei kenguru. Ezeket a fajokat Pápua Új-Guineában is megtalálhatjuk. A patkánykenguru-család (potoroidea) viszont csak Ausztráliában él; idetartozik például a potoroo, a bettong és a patkánykenguru. Különböző fajtájú kenguruk élnek Ausztrália más-más területein: a hűvösebb klímájú esőerdőkben, a sivatagos pusztákon vagy a trópusi övezetben.

A kenguruk élete, élőhelyei

A kenguruk növényevő állatok: növényekkel táplálkoznak, de megeszik a gombákat is. Éjszakai állatok, de némelyik kora reggel vagy késő délután is aktív. Különböző kengurufajok élnek a különböző természeti környezetben. A patkánykenguruk fészket raknak, a fakúszó kenguruk a fákon élnek; a nagyobb testű fajok fák alatt, barlangokban, sziklahasadékokban húzzák meg magukat.

Különböző méretű kenguruk vannak, de közös vonásuk, hogy igen erős és hosszú a hátsó lábuk, és ezeket használják helyváltoztatásra. A legtöbb kenguru a földön él, és jellegzetes ugrándozásuk minden más állattól megkülönbözteti őket. A farkuk tulajdonképpen az ötödik végtagjuk, amely ugráskor egyensúlyozó szerepet tölt be.

A nőstény kenguruknak elöl erszényük van, belül négy emlőbimbóval. Születés után a kis kenguru, a joey, ide mászik be, s itt növekszik, amíg önálló életvitelre nem lesz képes. A legtöbb kengurunak nincs meghatározott tenyészciklusa; egész évben képesek szaporodni, s mivel nagyon szaporák, a kenguruállomány képes öt év alatt akár megnégyszereződni is, ha adottak a szükséges feltételek, a víz és a táplálék.

A kenguruállomány szaporodásának szabályozása, hasznosíthatósága

Ausztrália őslakosságának túlélése szempontjából a kenguruk meghatározó jelentőségűek voltak. A bennszülöttek (aborigines) több tízezer éven át vadászták a kengurukat mind húsukért, mind bőrükért. Amikor a XVIII. század végén az európaiak betették lábukat Ausztráliába, túlélésük érdekében ők is elkezdték vadászni a kengurukat. Hasznosításuk mind a mai napig folyik, de ma már nagyon szigorú kormányzati ellenőrzés mellett.
Ausztráliában mind a hat államnak és a két területnek megvannak a maguk törvényi előírásai a kenguruk védelmére. Csak a négy leginkább elszaporodott kengurufaj és két wallaby faj kereskedelmi célú kilövése engedélyezett, és csak engedéllyel rendelkező vadászok számára.

Vadgazdálkodás és környezetvédelem: a kenguruk kilövése

Ausztrália füves legelői igen védtelenek, és könnyen lepusztíthatóak. Ezeken a területeken drámai módon elszaporodtak a kenguruk az európai betelepülők megjelenését követően azzal, hogy a telepesek rendszeres vízforrásokat biztosítottak háziállat-állományuk számára, és bevezették az európai mezőgazdálkodási módszereket. A vadgazdálkodás egyik területe, a kengurugazdálkodás, környezetbarát és egyedülállóan ausztrál iparág, melyet igen szigorú környezetvédelmi felügyelet mellett végeznek a környezetvédelemről és a biodiverzitás megőrzéséről szóló 1999-es szövetségi törvény alapján. A kenguruk az ausztrál ökoszisztéma részeként jöttek létre; puha lábukkal nem okoznak talajeróziót, nem pusztítják le a természetet, a tájat, a legelőket. A túlságosan elszaporodott kenguruk kilövése azonban hozzájárul az ausztrál környezet védelméhez, fenntarthatóságához.

Négy igen elszaporodott kengurufajta kilövése engedélyezett Ausztráliában. Egyik sem fenyegetett vagy veszélyeztetett fajta. A legszaporábbak a vörös óriáskenguru, a keleti szürke kenguru és a nyugati szürke óriáskenguru, ez a három fajta teszi ki a kereskedelmi célú hasznosítás 90 százalékát. A három fajta együttes létszáma az időjárási viszonyoktól függően 15 és 50 millió példány között ingadozott az elmúlt 20 esztendő során.

A kenguruk kilövése előre meghatározott éves kvóta alapján történik. A kvótákat évről évre újra megállapítják annak alapján, hogy mennyire szaporodtak el az egyes fajták, mik a szaporododási trendek, és milyenek a hosszú távú időjárási előrejelzések. A fajták megőrzése változatlanul a legfontosabbb cél. Ez a megközelítés garantálja, hogy a kengurugazdálkodás az ökológiailag leginkább fenntartható módon történjen.

Iparszerű kengurutenyésztés farmokon nem folyik az országban. A kenguruk kilövése a vadonban történik, engedéllyel rendelkező vadászok végzik.

A kenguruipar

A kengurufeldolgozó ipar legelőször 1959-ben kezdett el kenguruhúst exportálni Európába, miután az európai vadhúsokkal foglalkozó iparág egyre nagyobb érdeklődést mutatott. Ma már Ausztrália a világ számos országába exportál kenguruhúst és -bőrt. Az élő állat exportját azonban a környezetvédelemről és a biodiverzitás megőrzéséről szóló 1999-es szövetségi törvény tiltja, bár van néhány kivétel is, amikor a kivitel nem kereskedelmi célú. Ilyen például az állatkertek közötti csere.

A kenguruk kereskedelmi célú felhasználása céljából az állat kilövését csak szakképzett, engedéllyel rendelkező vadász végezheti; a kilövésre kiszemelt állatot azonnal meg kell ölni. Az ausztrál szenátus eseti, állatjóléti bizottságot hozott létre, mely átfogó vizsgálat után úgy döntött, hogy „minden kétséget kizáróan a kenguruk szakszerű kilövése a leghumánusabb módja az állatállomány ritkításának.” Export céljából négy kengurufajta vadászható.

A kengurállomány „ritkítása” és feldolgozása nagyon szigorú szabályozás mellett történik, s azok a vadászok, akik nem tarják be a „kenguruállomány humánus ritkításának” országos előírásait, szigorú büntetésre számíthatnak.

Az AQIS (Ausztrál Karantén és Bevizsgálási Szolgálat) szakértői szigorú vizsgálatnak vetik alá az exportra szánt kengurutermékeket, beleértve a kenguruhúst is. A kormány rendeleteinek megszegése súlyos következményekkel járhat: negyedmillió dolláros pénzbüntetés vagy 10 évig tartó börtönbüntetés, vagy akár mind a kettő.

A kenguruhús

Becslések szerint Ausztrália ma a világ mintegy 55 országába exportál kenguruhúst, mely más húsokhoz képest igen kis mértékben tartalmaz telített zsírokat. Világszerte egyre népszerűbb a kenguruhús, s várhatóan a jövőben tovább fog növekedni exportpiaca, mivel az egyik legfinomabb vadhús. Növekvő népszerűsége annak tudható be, hogy igen ízletes, enyhén vadízű. Magas a protein, a cink és vas tartalma.

Legfontosabb piacai az Európai Unió és Oroszország, de az Amerikai Egyesült Államok és több ázsiai ország is kezd egyre nagyobb érdeklődést mutatni. Az Ausztrál Karantén és Bevizsgálási Szolgálat szakértői minden exportra szánt kenguruhúst alaposan megvizsgálnak, s tanúsítványt állítanak ki, hogy a hús emberi fogyasztásra alkalmas.

Ezen túlmenően a kenguruhúst feldolgozó üzemeknek regisztrációs bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, rendszeresen ellenőrzik őket, s tanúsítják, hogy az importáló országok szigorú előírásainak is megfelelnek.

A kenguruk bőre és szőre

Európa, az Egyesült Államok és Ázsia számos piacára exportál Ausztrália kengurukbőrt és -szőrt. Kengurubőrt különböző kikészítésben exportálnak: sózottan, pácoltan (félig feldolgozottan) és cserzetten. Mint ahogyan minden más kengurutermék, a bőr is csak a négy legelszaporodottabb, vadászati tilalom alá nem eső kengurufajtától származhat. Az eljárás során vagy a szőrmére vagy a kengurubőrre történik a kikészítés.

Noha a legtöbb exportbevétel a pácolt kengurubőrből származik, növekvő külkereskedelmi tevékenység tapasztalható a kengurubőrből származó késztermékek értékesítése területén is. A kengurubőr igen erős, ugyanakkor nagyon könnyű, a legmagasabb minőségi elvárásoknak is eleget tesz. Magas szakítószilárdsága miatt kiválóan alkalmas lábbelik, illetve sportcipők készítésére.